Tejcukor érzékenységről (laktózérzékenységről) szóló összeállításunk rövid áttekintést kíván nyújtani Önnek ezen enzimhiányos állapot természetével, diagnózisával kapcsolatban és néhány információval, jó tanáccsal szeretné Önt segíteni a kezdeti eligazodásban.
A laktózintolerancia vagy tejcukor érzékenység egy olyan, csökkent enzimműködéses vagy enzimhiányos emésztési zavar, melynek során a vékonybélben nem termelődik elégséges mennyiségben az összetett tejcukorot bontó laktáz enzim. A lebontatlan tejcukor (laktóz) a vastagbélben bakteriális bomlásnak indul, amely jellemző panaszokat okoz (pl. puffadás, hasi görcsök, bélkorgás, ozmotikus hasmenés, fejfájás).
Megfelelő diétával és/vagy a laktáz enzim pótlásával a panaszok fellépése megszüntethető, az állapot karban tartható.
A táplálék útja, tünetek
A táplálék útja a szájból a nyelôcsövön keresztül a gyomorba vezet, ahol a különbözô emésztônedvek hatására megkezdôdik az emésztés, más szóval az étel hasznosíthatóságának elôkészítése. A tápanyagok a gyomorból a vékonybélbe jutnak. Itt történik a laktóz, egy összetett cukor laktáz enzim hatására bekövetkezô bontása is, majd a képzôdött egyszerû cukrok felszívódása.
Ez azért fontos, mert a laktózt alkotó egyik cukor éppen a szôlôcukor, amely a szervezet fontos energiaforrása. Kötött (laktóz) formájában nem, de „egyszerû” szôlôcukorként már könnyen felszívódik a vékonybélbôl. Ha a hasítás nem, vagy elégtelenül történik, emésztetlen laktóz kerül a vékonybél alsó szakaszába, ahol víz visszaszívó hatása miatt (ozmotikus hatás) ún. ozmotikus hasmenést okoz, ami halasztást nem tûrô székelési ingerben és bûzös hasmenésben nyilvánul meg. Az emésztetlen cukor a vékonybél alsó részében és a vastagbélben bakteriális erjedésnek indul, miközben savanyú bomlástermékek, szerves savak és gázok keletkeznek. Utóbbiak hasi panaszokat, puffadást, görcsös hasi fájdalom mellet hangos, korgó bélhangokat, bélzubogást okoznak. A képzôdô hidrogén gáz felszívódva a vérárammal eljuthat a központi idegrendszer területére is, ahol fejfájás okozója lehet. Mindezeket émelygés, hányinger, általános rossz közérzet és bôrtünetek kísérhetik. A tejcukor érzékenység egyénenként különbözô mértékû lehet. Sokaknál csak nagyobb mennyiségû tej (természetes formában a legtöbb laktózt tartalmazó élelem) okoz
tüneteket, másoknál kevés tejszín elfogyasztása is panaszt okoz, ezért érdemes tapasztalati úton meghatározni, nálunk éppen hol a határ, hiszen addig „bûntetlenül” elmehetünk. A tejcukor érzékenység nem azonos a tejallergiával, aminek során a tejfehérje váltja ki a jellemzô, allergiás reakciókat. A kettô gyakran fordul elô együtt, de a tejallergia gyakoribb a gyermekeknél és ritkábban fordul elô felnôttkorban.
A tejcukor érzékenység, kialakulása szerint több típusra osztható:
1./ Primer (elsôdleges) felnôttkori laktózintolerancia: a csecsemô kor után, bármely életkorban kialakulhat, és genetikai oka van. Nem gyógyítható, de jól kezelhetô állapot.
Az egyes országok között rendkívül nagy a laktózintolerancia elôfordulási mértékének különbsége. Hazánkban – több mint tízezer emberre kiterjedô vizsgálat alapján – az egészséges lakosság 14 %-a, közel másfél millió ember tejcukor érzékeny.
2./ Betegségekhez kapcsolódik a szekunder vagy másodlagos felnôttkori laktózintolerancia (ún. szerzett laktózérzékenység), melynek számtalan oka lehet. A laktázt olyan, a vékonybél nyálkahártyájában elhelyezkedô, nagyon érzékeny bélbolyhok termelik, amelyek a legkisebb behatásra is sérülnek (gyógyszeres kezelések hatására pl. antbiotikus vagy kemoterápia, szteroid-kezelés vagy fertôzéses megbetegedések pl. vírusos hasmenés, emésztôrendszeri vagy egyéb megbetegedés pl.lisztérzékenység, Crohn betegség…), melynek következménye a laktáz termelôdésének csökkenése vagy megszûnése.
3./ Nagyon ritkán fordul elô a veleszületett laktázelégtelenség, amikor az újszülöttek szervezete nem képes a laktáz enzim termelésére. Hogyan lehet megállapítani a tejcukor érzékenységet?
A laktáz hiánya több módszerrel is egyszerûen, ám biztonsággal diagnosztizálható. Napjainkban egyre több helyen alkalmazzák az ún. hidrogén kilégzési tesztet, amelynek során a le nem bontott tejcukor bakteriális bomlásakor keletkezô hidrogén gázt mérik. Normális esetben hidrogén a szervezetben nem mérhetô. A vizsgálat alatt éhgyomorra kell meghatározott mennyiségû tejcukrot fogyasztani, majd bizonyos idôközökben mérik a kilélegzett hidrogén mennyiségét. Lehetséges még a primer érzékenység genetikai, valamint minden típus vércukor-szint alapján, vékonybél szövetmintából, széklet savasságának vizsgálatával történô meghatározás is.
Hogyan kezelhetô?
A gyógyítás szempontjából különbséget kell tenni a primer (genetikai) és a szekunder (szerzett) tejcukor-érzékenység között. A szerzett tejcukor érzékenység (ld. elôzô 2. pont) esetén (cöliakia, Crohn-betegség, fertôzések, bakteriális túlnövekedés stb.) az alapbetegség, a kiváltó tényezô kezelése az elsôdleges. Az alapbetegség gyógyulása után, a megtartott diéta kímélô hatása és az egészséges bélflóra helyreállítása a tejcukor-érzékenység megszûnését eredményezheti.
A gyógyulást segítheti a laktáz enzim pótlása is.
Ebben az esetben komoly szerepet játszik az enzim felszabadulásának ideje, amely annál gyorsabb, minél hamarabb szabadul fel (pl. egy rágótablettából már a rágás során, a szájban elindul a folyamat). A laktózérzékenység minden formájában fontos szerepe van a diétának, de megnô a jelentôsége a különbözô laktózmentes tejtermékek fogyasztásának és a hiányzó enzim pótlásának is, mert hosszú távon a szervezet nem nélkülözheti a tejben és tejtermékekben található vitaminokat (A, B, D, E, K,) és nyomelemeket (pl. cink). A laktóz intoleranciában szenvedôknek fokozottan figyelniük kell egészséges bélflórájuk fenntartására. A bélflóra hasznos baktériumai tejcukor nélkül csak 5-10 napig maradnak életben. Segítenek a tejcukrot helyettesítô prebiotikumok, de pótlásukról állandóan gondoskodni kell élôflórás élelmiszerek fogyasztásával vagy probiotikumokat tartalmazó készítményekkel. A probiotikumok szedése azonban nem helyettesíti a laktáz enzim pótlását.
A laktózérzékenyek egy részénél az intolerancia olyan fokú, hogy a legkisebb tejcukor-mennyiség is kiváltja a tüneteket. Természetes forrásként, nagy mennyiségben a tej tartalmazza a legtöbb laktózt, de az élelmiszerek többsége több-kevesebb tejjel vagy egyéb, laktóz tartalmú tejtermékkel készül. Tejport, savóport tesznek a konzervekbe, egyes húskészítményekbe (pl. párizsi, virsli,
stb.), a süteményekbe, sok pékárúba, a jégkrémekbe és egyéb édességekbe. Kevesen gondolnak rá, de rendkívül jó technológiai tulajdonsága miatt a gyógyszerek jelentôs része laktózt tartalmaz, ez is lehet a panaszok okozója.